Nagy visszhangot váltott ki a Magyar Pszichiátriai Társaság, a Magyar Pszichológiai Társaság, valamint az őket támogató Magyar Szexuális Medicina Társaság nyilatkozata, amelyben stigmatizációnak minősítették a gyermekvédelmi törvényt.
Globális jelenség, hogy jelentős hatalmi tényezők eszközként nyúlnak a tudományhoz, ennek egyik első hazai példáját láthatjuk- vélekedik Hal Melinda klinikai szakpszichológus, közgazdász, a Magyar Pszichiátriai Társaság tagja, az MCC-Mindset Pszichológia Iskola Test és Lélek Műhelyének műhelyvezetője, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Alkalmazott Pszichológia Tanszéke és a Bajai Szent Rókus Kórház pszichiátriai osztályának pszichológusa.
– Az Országházban elmondott beszédem legelső mondatai igen fontosak. Célom, hogy mindenki érezze szakember, szülő, fiatal, gyermek és segítő, hogy miért küzdünk. Anyaként ideológiai csoportosulások céltáblái lettünk, ugyanis a gyermekek elidegenítése zajlik. Az a fiatal, aki avatarok mögött létezik, kommunikálni csak emojikkal képes és valóságnak hiszi a médiában látottakat, az képtelen valódi kapcsolatokat teremteni. A biztonságos kötődés lenne az alapja mindannak a megküzdésnek, amivel egy embernek rendelkeznie kell, hogy túlélje a krízisek korát. Amikor gazdasági válság, identitáskrízis, háború, vagy világjárvány üti fel a fejét. A probléma ellenére a mainstream trendek individualista társadalmat, robotikus nemzedéket képzelnek el. A fiatalok elmagányosodottak a többezer virtuális kapcsolat mellett. Olyan társadalmat vázolnak a károkozók, ahol a példaképek – legfőképpen a streaming szolgáltatók által bemutatott – nárcisztikus, antiszociális személyiségek. Extrém intelligenciával rendelkező gyilkosok, néhol kannibálok, titokzatos „vegetáriánus” vámpírok, szado-mazochisztikus szexuális aktust folytató traumatizált szereplők. A videójátékokban női karakterbe bújt gyilkológépek, a babakocsikban nagyfogú szörnyek, horror videójátékokból vett plüss játékok.
Mit tehetnek a szülők?
– Messziről indulunk, mégis ugyanoda jutunk: a biztonságos kötődés kialakítását, az érzelmi kommunikációt, mindazt, amitől ember az ember, ezek a folyamatok nem támogatják! A szülők harcban állnak a gyerekeikkel, ha kontrollálni próbálják a tevékenységet. Hihetetlen nyomás alatt küzdünk, vívunk szélmalomharcot a még nem kiforrott idegrendszerekért. A tét pedig óriási.
A nyugati országok egy részében mintha a biológiának teljesen ellentmondó döntések születnének-e témában.
– Mindeközben, ha nem lennénk eléggé frusztráltak, az Európai Parlament szerint a férfiak is szülhetnek. Itt kezdődik a tudomány és az ideológiák harca. Szülni ugyanis kizárólag női, azaz XX kromoszómákkal lehet. A biológiai nem egyértelműen bináris, kétpólusú. Erre van genetikai magyarázat. Míg arra, hogy milyen a nemi identitása valakinek vagy szexuális orientációja, genetikai háttér nem ismert a tudomány számára. Fel kell tennünk a kérdést, miből fakad tehát bizonyos nyugati országokban a többezer százalékos gyakorisági emelkedés a nemi szerep diszfóriával küzdők között? A tudományos cikkek garmadát átolvasva az alábbi következtetésekre juthatunk. Áltudományos tényként közölték a homoszexuális gén létezését, melyet maga a „megtaláló” cáfolt a későbbiekben. Az előbújás, vagyis, hogy a társadalmak egyre inkább toleránsak a nyugati világban az LMBTQ személyekkel szemben bizonyos mértékig magyarázó erő. A kortárs közösség hatása – például „így lehet kitűnni a tömegből”, vagy egy-egy influencer „mássága” miatt menő – szerepet játszik az emelkedésben. Azonban a számok mégsem magyarázhatók jobban sem genetikai mutációval – hiszen ilyen nem történt -, sem az előbb felsoroltakkal, vagy mindezek összességével. A gyakoriság ilyen mértékű emelkedése szocializációs folyamat, környezeti ingerek következmény! Az erre vonatkozó érzékenyítés, a médiatartalmak által közvetített álvalóság, az érthetetlen üzenetek okozzák a tartós idegrendszeri károsodást. Hatnak az asszociációs pályák kialakulására, a két agyfélteke közötti kapcsolatra, a figyelemi képességre, az érzelmi rendszerre. Ami a legnehezebb kérdés, hogy a személyiség alapvető struktúrája igen korai időben alakul ki – Freud szerint nagyjából 5 éves korra -, és ha ez a személyiségmag megreped vagy szétesik, akkor a fejlődés letér normatív ívéről, vagy akár megreked. A mondat, miszerint „akárki lehetsz, akárkivé válhatsz” egy globális hazugsággá nőtte ki magát. Vagyis, ha engem kérdeznek, növesztették és táplálták azt! A szociális, jogi, vagy orvosi tranzíció útjára lépők mentális problémáit ugyanis legtöbb esetben nem oldja meg a folyamat, ellenben az öngyilkossági – és ezzel együtt a mentális megbetegedések rizikója sokszorosára emelkedik. Segítőként ma már válaszút elé állítanak bennünket, a tudományt vagy a mainstream trendeket választjuk. Én a transzparensen, minden oldalt szem előtt tartó tudományt választottam. Az embereket és az életüket, amire esküt tettem, amikor pszichológus lettem. Egy határral arrébb az egyetlen elfogadott szemlélet az affirmatív – elfogadó attitűd a pszichológiai munkában. Annak ellenére, hogy számos kliens nem szeretne LMBTQI nemi identitása szerinti életmódot folytatni és akár vissza szeretne térni a heteroszexuális életmódhoz. Annak ellenére, hogy a tudományos hatékonyságvizsgálatok nem bizonyítják, hogy jobb az affirmatív szemlélet. Néhány határral arrébb pedig, minden más segítő modult betiltanak. Ma hazánkban is támadás alatt áll a tudomány és a tudományosságot képlékeny fogalommá teszik, pedig nem az. Kritériumai egyértelműek. Már hazánkban is megtörténhet, hogy egy tudományos igényességű cikk ideológiai, vagy politikai cenzúra áldozatául esik, ha nem áll be a globális nyugati nyomás fősodrába. 2022. elején a Magyar Pszichiátriai és Pszichológiai Társaság tudománytalan állásfoglalására reagálva már felhívtam erre a figyelmet. Jós nem vagyok, ugyanis a külföldi történéseket elnézve, Nyugat felé tekintve, egyszerűen csak el kellett olvasni külföldi kollégáink beszámolóit és láthattuk, hatalmi erők nyúltak a tudományhoz. Egy év múlva, igazolódni látszik a szomorú tény, amikor egy tudományosan íródott cikk ideológiai cenzúra miatt nem jelenhet meg. A beavatkozás folyamatosan zajlik identitásunkba, kultúránkba és a tudományba egyaránt. Ez maga a lelki megrontás! A nemi identitás „csak” egyetlen szelete identitásunknak, ugyanúgy támadás éri a nemzeti identitást, vagy más területeit. A történések azonban jól láthatók a genderelmélet, a kritikai fajelmélet és többi „kritikai elmélet” platformon. A háttér ugyanaz, a mozgatórugók ugyanazok, az eszközök alattomosabbak, mint valaha, mert már a legmélyebb struktúrát érintik.
Mi lehet a megoldás?
– A folyamatot azonban meg lehet fékezni, majd visszafordítani! A stabil személyiségmag útja a kötődést hangsúlyozó, értékorientált nevelés. Amelyben valódi kapcsolat útján és érzelmeket kimutatva kommunikálunk. Ahol az életvédelem fontosabb, mint a jogok és a biztonságos kötődés értékesebb a pénznél. A gyermek kulturális, társadalmi és gazdasági érték, legféltettebb kincsünk, a jövő záloga! Úgy látom, csak úgy közvetíthetjük ezen gondolatokat, ha a segítők sorakoznak fel védőpajzsként, akik néztek már krízisben lévő ember szemébe! Ők látták már a következményeket, érezték a reménytelenséget és megértették mi forog kockán! Hitünk, az értékeinkhez való visszatérés és a tudomány adott, hogy segítsen minket a heroikus küzdelemben.
