Gerwald Heckmann Németországból, egészen pontosan Münchenből érkezett szeptemberben az MNÁMK-ba. Vendégtanárként matematikát és fizikát tanít, illetve koordinálja említett tárgyak oktatását a német-magyar ág 10-11-12. évfolyamain. Kiváló hangulatú beszélgetésünk elején első benyomásairól kérdeztem.
- Egy évvel ezelőtt már jártam itt, de azt megelőzően még sohasem voltam Magyarországon. Azon például nagyon meglepődtem, hogy milyen üres az M6-os autópálya. Nem ilyenhez vagyok szokva. Viszont örömmel töltött el, hogy csupa barátságos emberrel találkoztam. A városban először a főtér szépsége fogott meg. Mesélték, hogy minden év júliusának második szombatján megtelik halfőzőkkel. Fantasztikus lehet. Ami az MNÁMK-t illeti, gyönyörű iskola, de nekem egyben hatalmas is. Tetszik, hogy szinte minden intézményegység külön épülettel rendelkezik.
- Németországból általában pályázat útján érkeznek vendégtanárok az MNÁMK-ba. Így történt ez a te esetedben is?
- Igen, mi is pályáztunk a feleségemmel a ZfA-hoz, vagyis a külföldi német iskolák szakmai felügyeletét ellátó központhoz. Az volt a célunk, hogy lehetőség szerint egy intézményben dolgozzunk. Magyarországra véletlen kerültünk, és majdnem egy helyre, hiszen a feleségem a kecskeméti Mercedes-Benz Schule ének-angol tanára.
- Kérlek, mondj néhány mondatot magadról!
- Pontosan két méter magas vagyok. (Nevet.) 1963-ban születtem. Az MNÁMK előtt egy müncheni gimnáziumban tanítottam matematikát és fizikát. Három gyermek – két lány és egy fiú – édesapja vagyok. A lányok egyetemisták, fiúnk már dolgozik.
- Milyen célokkal érkeztél hozzánk?
- Az egyik fontos célom, hogy minden diákunk sikeres érettségi vizsgát tegyen! A másik, hogy önállóságra neveljem a tanítványaimat. Azt szeretném elérni, hogy bízzanak magukban és akkor sikeresek lesznek! Magyarul is szeretnék megtanulni, de azt már látom, nem lesz könnyű.
- Világos beszéd. Milyen különbségeket látsz a két ország iskolái és diákjai között?
- Két apróságot említenék. Németországban a diákok az órák közti szüneteket az udvaron töltik, míg itt az osztályteremben. Nekem ez mindenképpen furcsa, ahogyan az is, hogy Magyarországon a tanulók sokat használják napközben a mobiltelefonjaikat. Németországban reggel el kell tenni és a nap vége előtt csak akkor vehetik elő, ha a tanár kéri. Ami viszont sokkal jobb itt, mint eddig bárhol, az iskolai büfé! El vagyok ragadtatva a kakaós csigától és a többi péksüteménytől!
- Nem hétköznapiak az észrevételeid, de utóbbiban maximálisan egyetértünk. Szerintem abban sincs véleménykülönbség köztünk, hogy a napi, heti munka után szükség van kikapcsolódásra. Mivel töltöd a szabadidődet?
- Bajai tartózkodásom elején vásároltam egy kerékpárt, amit gyakran használok. Azt nem mondom, hogy több száz kilométeres túrákat teszek, de a környéket már felfedeztem. Bringás szemmel nézve is gyönyörű vidék!
- Nem tudom, értesültél-e már arról, hogy hamarosan Gólyabál, ahol a szeptemberben kezdett diákokhoz hasonlóan az új tanárokra is fogadalom vár. Ezt követően válhatnak az MNÁMK nagy családjának tagjaivá. Mi egy befogadó közösség vagyunk, mit szólsz ehhez a ceremóniához?
- Három évre jöttem ide. Már most is jól érzem magam, remélem, ez a jövőben sem lesz másként! Ha ehhez fogadalmat is kell tennem, állok elébe!
- Eredményes munkát kívánok! Köszönöm a beszélgetést!
Fiedler Antal / MNÁMK
