Saját bevallása szerint Bajáról indult a zenei pályafutása az egykori Prognózis zenekar alapítójának és frontemberének, aki fergeteges hangulatú koncerttel örvendeztette meg rajongóit október 7-én, szombaton, a Bácskai Kultúrpalotában. Vörös István és zenekarának bulija azért is volt különleges, mert a jelenlévők szinte testközelből élvezhették végig a közönséggel még a dalok közben is folyamatosan kommunikáló előadó produkcióját.
A zenészt a koncertet megelőző beállás előtt faggattuk pályafutásáról és természetesen Baján töltött éveiről.
– 1979 őszén vonultam be a katonának a vaskúti laktanyába, ahol nagy szerencsémre már bontogatta szárnyait egy zenekar. Bekerültem az ős-Hadirock zenekarba, majd később, ugyanazon a helyen, több új taggal megalakítottuk a rendes Hadirock formációt. Kijártunk a Tiszti Klubba gyakorolni, és hála istennek nem kellett a tisztek kedvében járva akkori slágereket megtanulni, hanem kedvemre, az én dalaimat játszattuk, mint pl. az Ajtók előtt és a Nyári éjszakák című szerzemények is.
Elmentünk a környező építőtáborokba, itt, Baján játszottunk többek között a legendás Triász klubban is, így elmondható, hogy a pályafutásom ebben a városban kezdődött. A leszerelést követően Kormos Gábor zenésztársam azt mondta, jönnének velem vissza Budapestre, és ott alakítsunk egy zenakart. Így is történt, a fél zenekar és a technikus is velem tartott, majd megalakítottuk a Prognózist. Bajára mindig a legjobb szívvel gondolok, mert ugyan a katonaélet számos megpróbáltatással járt, de utólag visszagondolva, minden itt töltött nap a hasznomra vált. Rengeteg olyan dalt írtam, amit Baja városa ihletett.
Mikor szűnt meg a Prognózis zenekar?
– 1987-ben lett vége a közös munkának, azóta néhány alkalommal összeálltunk ugyan, de ma már nem erőltetem, hiszen a jelenlegi zenekarommal a produkció bőven megáll a lábán. A zenei repertoárunk természetesen nemcsak a régi időket öleli fel, vannak új és még újabb dalaink is, amelyek véleményem szerint ugyanazt a szintet ütik meg, mint a korábbi sikerek, de azt hozzá kell tenni, hogy manapság már kevesebb reklámot kapunk a médiában.
Ha jól számolom, több mint negyven éve a pályán van. Szóló előadóként határozza meg magát?
– Igen, mindig is szóló voltam, egyedül szerzem a dalokat, a szövegeket is én írom, de fontos, hogy mindig nagyszerű zenészek és technikusok vettek és vesznek körül most is.
Dalait hallgatva, szövegeit értelmezve az ember azon kapja magát, hogy nem csak a fülnek kellemesek, de a mondanivalóval érzelmileg is azonosulni lehet.
– Ezt már többen visszajelezték. Személyes tapasztalatom, hogy a közönség magára ismer a dalokból. Egy tőről fakadunk. Ezért is határozom meg magamat kultrock előadóként.
Szádeczky Attila
