A legtöbben csak ápolónak hívják őket, de a rájuk bízott ellátottaknak az édesanyjuk, a mentoruk, a családjuk, a gondozójuk, a tanácsadójuk és a lelki társuk. Igen, ők azok, akik a szociális szférában dolgoznak. Amíg az egészségügyben tevékenykedők – ők is természetesen szintén kiemelkedő munkát végeznek- néhány nap, hét, rosszabb esetben hónap jut egy beteg ápolására, addig a szociális otthonokban évekig évtizedekig kell gondoskodni egy-egy emberről. Olyan emberekről, akiknek az intézmény jelenti az egész világot. Más az értékrendjük, a fontossági sorrend is megváltozik a zárt helyen. Kiszolgáltatottak, betegek, sok esetben demensek, oltalomra szorulnak, nem ritkán napi 24 órás figyelmet, gondoskodást igényelnek. Akik rájuk vigyáznak, ők az igazi hősök: ébresztenek, altatnak, etetnek, itatnak, tisztába tesznek, öltöztetnek, vetkőztetnek, fürdetnek, hajat vágnak, borotválnak, támogatnak, beszélgetnek, napi kétszer lázat mérnek, vérnyomást ellenőriznek, foglalkozást tartanak, mentőt hívnak, ápolnak, gyógyszereznek, szemet lefednek, és utolsó útra kísérnek.
Minden tisztelet a szociális szférában dolgozóknak!
Szádeczky Attila
