1930-ban született, de még mindig jól tartja magát, sőt, egyre lendületesebb. A fiatalok idős kora ellenére is befogadták, a korosztály asztaltársaságának gyakori tagja. Az idei évjárattól ráadásul sokat remélnek. Már a polcokon a friss Irsai Olivér, a Hajós-Bajai Borvidék egyik húzóbora.
Irsai Olviér édesapja Kocsis Pál volt, aki – mint a mesében – különböző anyagok egyvelegéből teremtette meg gyermekét: egy rész Csabagyöngyéből és egy rész Pozsonyi fehérből. Az ismert hibridet legendás történetek veszik körül, a legismertebbek névadójáról, Irsai Olivérről szólnak.
A mendemondák úgy tartják, Olivér mesebeli figura volt, vagy legalább is borkereskedő, aki 100 pengőt fizetett Kocsis Pálnak, hogy az új nemesítést róla nevezze el. A valóság persze nem ilyen romantikus. Irsai M. Olivér 1930-ban született Budapesten, édesapja, Irsai M. József jó barátja volt a szőlőnemesítő Kocsis Pálnak. Valójában a tisztelet szép jelének mondható, hogy Kocsis a fajtával egy esztendőben született fiúról nevezte el hibridjét.
A névadó alig töltötte be 21. életévét, mikor munkaszolgálatba hurcolták, az államapparátus pedig minden vagyonát elkobozta. Hatalmi (és politikai) szempontból tehát jól magyarázható, hogy az egykori rezsim miért terjesztett – sajnos sikeresen – hamis legendákat Irsai Olivérről.
Az új szőlőfajta aztán népszerűnek bizonyult. Annyira, hogy mikor a Szovjetuniónak a II. világháború után jóvátételt kellett fizetni, beszámolták azokat a vesszőket is, amelyeket Kocsis Pál nemesített. (Oroszországban ezért termeszthetnek mind a mai napig jelentős mennyiségű Irsai Olivért.)
Hazánkban a Hajós-Bajai mellett a Pannonhalmin, a Balatonboglárin és a neszmélyi borvidéken is gazdálkodnak vele. A fajta jól termelhető, a betegségekkel szemben ellenálló, nagy hátránya viszont, hogy nehezen viseli az időjárás változásait.
Az Irsai Olivérből készült bor illata leginkább a muskotályosra emlékeztet, a szakemberek azt szokták mondani: üdeséget, frissességet áraszt, amely emlékeztethet bennünket a virágos tavaszi rétre.
A bor nem túlságosan testes, illata és zamata miatt azonban ez inkább előnyére szolgál. Egyik fontos sajátossága, hogy az idővel nem nemesedik, vagyis – ahogy magyarok ezrei tették a tokaji borokkal – nem érdemes ereklyeként tárolni a szekrény tetején, érdemesebb minél hamarabb, frissen elfogyasztani, hogy parfümös jellegét megtapasztalhassuk.
Ebben a borús, hűvös időben talán felüdülés is, ha kinyitunk egy palackot, amely elénk teríti a tavaszi rét minden emlékét.
Jó kóstolást hozzá!
