Vagy kincsestára. Attól függ, honnan nézzük. Főként, ha ismerjük az ószeresek klasszikus szlogenjét: „Ami önnek lom, a gyűjtőnek álom!” Amióta azonban nagyrészt megszűnt ezt a valaha tisztes foglalkozást, helyét átvették az ócskapiacok (bolhapiac vagy ószer néven is ismert társadalmi és szociális intézmények), ahová az ember már maga viszi ki megunt, de mások számára még értéket képezhető tárgyait.
Baján a 2011-ben indult útjára a vasárnapi bolhapiac, és azóta is töretlen a népszerűsége. Nem véletlenül, hiszen egy átlagos vasárnap délelőtt végigsétálva a sorok között, a lehető legváltozatosabb termékekkel szembesülünk. Először is: ruhák és cipők, használtak és vadonatújak. Aztán ott vannak a mindenféle ócskaságok: többnyire hagyatékból származó csecsebecsék, porcelánok, étkészletek, dísztárgyak, festmények, kisebb bútordarabok, használati tárgyak – ezek között legalább olyan arányban találunk igazi értékkel bírót, mint bóvlit. Könyvek sokaságából válogathatunk: van, aki vadonatúj kiadványokat odaad harmadáron, de fillérekért is lehet olvasnivalóhoz jutni, és igazi ritkaságokra, első kiadásokra is bukkanhatunk kis szerencsével. Ha valaki szívesen díszítené lakását afrikai (vagy annak mondott) maszkokkal, szobrokkal, akkor sem kell messzebb mennie a Szenes utcai ócskapiacnál, de akár kimustrált fürdőkádhoz, patinás bolti mérleghez vagy villanytűzhelyhez is juthatunk potom pénzért. Az pedig külön bónusz, hogy ha szombati rohanásban véletlenül elfelejtettünk volna friss zöldséget, gyümölcsöt vagy netán csokoládét beszerezni, akkor bóklászás közben nyugodtan pótolhatjuk ezt is, hiszen némely piaci árus vasárnap is aktív. De ha pénztárcakímélő sétát tennénk csak, akkor is érdemes kilátogatni a vasárnapi bolhapiacra, ahol legalább rövid időre mesevilágban érezhetjük magunkat.
