Nem éppen úri huncutság, és nem is a borsznobok agyszüleménye, hogy különböző fajtájú borokat érdemes különböző típusú poharakból inni. Hiszen a bor nem csak alkohol, amelytől mosolygunk és jókedvünk lesz, hanem változatos ízek és illatok keveréke is. Erről az élvezeti értékről pedig nem érdemes lemondani.
Ahogy egyáltalán nem mindegy, hogy milyen bor kerül az asztalra, úgy egyáltalán nem mindegy az sem, hogy milyen pohárba töltjük a megvásárolt italt. Mielőtt azonban rátérnénk a poharak típusaira, érdemes leszögezni: minőségi borra van szükségünk ahhoz, hogy felfedezhessük azt az íz- és illatvilágot, amely egy-egy fajta sajátja.
„Minőségi bor.” A meghatározás talán urizáló hatást kelthet, pedig a mindennapok nyelvére lefordított csupán ennyit tesz: 0,75 literes palackba töltött, csavarral vagy dugóval lezárt, termőhellyel, fajtával és évjáratos címkével jelzett alkoholos ital. Ezeknek a boroknak az ára 900 forint környékén kezdődik, de ha biztosak akarunk lenni a dolgunkban, fordítsunk rá legalább 1.300 forintot. És ha már megvan az ital, és megfelelő a hőmérséklete is, jöhet a pohár, amelyből megkóstolhatjuk.
Fehérborokhoz, rozékhoz, sillerekhez
Könnyű fehérborokhoz (például Irsai Olivér, Cserszegi fűszeres, Királyleányka) a szakemberek általában 3 dl űrtartalmú poharat ajánlanak, amelynek szára közepesen vastag, a kehely formája alul ívelt, de nem túl öblös. A fehérboros poharak – a vörösboros társaikhoz mérten – többnyire alacsonyabbak. Mivel kellemes íz világú, lágy, gyümölcsös italokról van szó, és levegőzésre sincs okvetlenül szükségük, ezért ez a pohártípus pontosan megfelel számukra.
A közepesen testes vagy nehéz, száraz fehérboroknál már jobban kell figyelnünk, hiszen ahhoz, hogy az ital „kinyílhasson”, már nagyobb űrtartalmú és kelyhű, 4 dl-es pohárra van szükség.
Jobb vendéglátóhelyeken a rozé és sillerborokat olyan pohárba töltik, mint a könnyű fehérborokat, hiszen hasonló jegyekkel bírnak. Ne essünk tehát abba a hibába, hogy egy üde kékfrankos rozét vörösboros pohárba töltünk, hiszen így nehezebben élvezhetjük az illatát.
Vörösborok
A legnehezebb a vörös borokhoz megfelelő poharat választani. Számtalan formájút, méretűt gyártanak a neves üveggyárak. A lényeg, hogy kelyhe jelentősen nagyobb és szélesebb, mint a fehér borosoké. Két alappohár tekinthető ideális választásnak, a burgundi és a bordeaux-i. Az elnevezés nem véletlenül utal a két híres, francia borvidékre: az eltérő klimatikus viszonyok, az ott ideálisan termeszthető szőlőfajták, és a borkészítési technológia különbözőségei más bortermelő országokra – így Magyarországra is – jellemzőek.
A két pohár gyakorlatilag azonos szélességű, ám a burgundi inkább tömzsi, míg a bordeaux-i magasabb. Az eltérés jelentősége pontosan a bennük kóstolgató borok különbözőségében van. A burgundi pohár ideális a gyümölcsös, zamatos, illatos, közepesen testes (Kékfrankos, Pinot noir, Kadarka), néhány éves, „egyszerű” vörös borokhoz (űrtartalma 4.5-5 dl körül van). A bordeaux-i poharat kell választani a testesebb, érettebb (Cabernet Sauvignon, Merlot), magas tanninokkal büszkélkedő vörös borokhoz (ezeknek az űrtartalma 5-7 dl-ig terjed).
Desszertbor
A jégborok, a tokaji édes borok, a félédes, vagy kései szüretelésű italok tartoznak az úgynevezett „desszertbor” kategóriába. Az ezekhez leginkább illő pohár hasonlít a könnyű fehérboroknak szánt pohárhoz, de szája jobban szűkül befelé, magassága pedig nem 20 cm, hanem 15-18 cm körüli. Űrtartalma 1.5-2 dl
