A 7:1-es diadalra az ország minden szegletéből tömegek zarándokoltak el. A fergeteges felvezetésben ismert futballisták és törzsszurkolók is egyként harsoghatták az Aranycsapatnak: „Hajrá magyarok, hatig meg se álljatok”.
1954. május 23-án, az „évszázad mérkőzésének” visszavágóján kíméletlenül elagyabugyáltuk az angol fociválogatottat (7:1). Épp erről a találkozóról született a pesti szóvicc, hogy az angolok egy hétre jöttek, és hét egyre mentek (előtte egy hétig a Balatonon edzőtáboroztak). A mérkőzést az akkoriban Bácsszőlős környékén dolgozó (eleinte állatfelcserként tevékenykedett, majd Mátételkére, végül pedig Bajára költözve térségi inszeminátorként), a Bajai Építők szurkolójaként említendő nagypapám, Vermes István is megtekintette Budapesten élő öccsével, Vermes Józseffel.
HISZTÉRIKUS TÜLEKEDÉS A JEGYIGÉNYLÉSNÉL, KALANDOS UTAKON A MECCSRE
Mivel a jegyek akkori elosztása országos jelentőségű társadalmi, sőt politikai kérdéssé vált, elvileg csak a sporttal kapcsolatban álló kiváló dolgozók és hozzátartozóik részesülhettek a jegyben, amit a Szakszervezetek Országos Tanácsa intézett. Ahogy a későbbiekben is – a dörzsölt géplakatosként ügyködő Józsi bátyja megoldotta okosban, így nem csak egy, de egyből öt jegyet szerzett a baráti társaságát is beszervezve.
Nagypapám egy szurkolói hajójárattal ment föl Bajáról Budapestre. Az egész térségből összesereglő keménymag szolgáltatta a talpalávalót, szinte folyamatosan harsogott a lüktető népzene és a füttyszó az úton. A papa eközben csendre, szemlélődésre vágyva, nagyokat levegőzve a Duna friss víztükrét vizslatta. A fullasztó hangulatból levegőre gyűlő beszédpartnereivel szóba elegyedve hamar telt az idő, és kisvártatva megérkeztek Budapestre is.
FESZTIVÁLHANGULAT EGY-EGY KÉSŐBB ISMERTTÉ VÁLÓ FOCISTÁVAL
Érkezése után hamarosan megérkezett testvére, József egy négyfős bandával. A rakpartról gyalog mentek tovább a kiskörútra, itt pedig egyből beugrottak az egyik kocsmába. A papám öccse szellemes társasági ember lévén úgy illusztrálta az ottani társaságot, és ismerkedett a sohasem látott arcokkal, mintha ezeréves cimborák vették volna körül kis bandájukat. Az öreg Parlaghi egyből kiszúrta a Budapesti Kinizsi (Fradi akkori neve, döbbenetes módon piros-fehér színekben) két fiatal sztárját, Mátrai Sándort és Fenyvesi Mátét. A fiatalok azt hitték azt hitték, első angolok elleni hazai diadalunkra készülünk. A kissé kapatosan rögtön felháborodó Parlaghi Sándor azonnal felvilágosította őket, hogy mikor ők még csecsszopók voltak, ő már ott diktálta a rigmust a vérmes tábornak az Üllői úton megrendezett válogatott meccsen, ahol csodával határos módon 2:1-es győzelemmel küldtük haza a labdarúgás tanítómestereit.
A veterán drukker szinte költői megszállottsággal beszélt -a focit amúgy nem kedvelő- Horthy Miklós kormányzó által is megtekintett diadalról, ahogy csodával határos módon, 2:1-es győzelemmel küldtük haza a labdarúgás tanítómestereit (idén május 10-én volt a 89. évforduló). Szemléletesen számolt be a legendák ködébe vesző Lázár tanár úrról és Sárosi doktorról, sikereink akkori legfőbb letéteményeseiről.
FENYVESI MÁTÉ ÉS NAGYPAPÁM TÁRSALGÁSA
A harsogó társaságtól elhúzódva, állatfelcserként ügyködő nagypapám rögtönzött szakmai vitákba bonyolódott régen látott korábbi ismerősével, a jánoshalmi Fenyvesi Mátéval. Papám térségi tapasztalatain, újításain egyaránt alaposan meglepődött az épp állatorvosi pályával kacérkodó fiatalember, de ezen a ponton hamar könnyedebb témára tértek át a kívülről beszűrődő szurkolói seregletekkel barátkozva. Az eredetileg nagyszénási származású Mátrai vadul lapogatta a Vermes testvérek vállait. Papám azon a környéken volt katona, így egyből megtalálták a közös pontokat, helyeket és kulturális sajátosságokat. A viharsarki ifjú hihetetlenül ízes történeteket mesélt a hatalmas fűdzsungelként rendre átnyargalt libaszaros legelőkről, vagy amikor a raktáros Gyula bácsi elől kellett szétszaladni gyerekként a focilabda ideiglenes meglovasítása után.
HELSINKI OLIMPIKON VOLT FUTÁSBAN A KÉSŐBBI LEGENDÁS VÉDŐ
A védő élményszerű harsogással mesélte ahogy az Orosházi Táncsics csendőrszerű testnevelője, Glózik Pali bácsi hajtotta ki belőlük a szuszt is napról-napra különedzésekkel, melynek végén mindig „malátával” öntötték le a fáradalmakat. „Én ilyen nagyhangú embert nem láttam, és még úgy is hadonászott, mint egy karmester” – illusztrálta az ízes beszámolót később a papám. Mátrainak -többek között Helsinki olimpikonjaként- már akkor is hatalmas tekintélye volt, a korábbi kiemelkedő atletizálásának tapasztalatát pedig a fociban is kiaknázta. Mátrai 1965-ben akkorra már legendássá váló, tökéletes becsúszó szereléseivel hathatásosan semlegesítette az olasz Juventus világsztárjait a nemzetközi VVK-döntőben, miközben Fenyvesi szerezte a meccs egyetlen gólját. Az Év labdarúgója szintén a nagyszénási védő lett, és ő is emelhette fel csapatkapitányként a Vásárvárosok Kupájához tartozó, végső győztesnek járó serleget is.
A viharsarki legenda honosította meg a híres-hírhedt kasza-driblit: tűpontos, kérlelhetetlen vehemenciával elkövetett és akkor merőben unortodox becsúszó szereléseit már akkoriban is megénekelte a publikum. „Sanyikám, egyem a szívedet” -hozott a sztárvédőnek egy újabb Corona sört az egykori őszirózsás baka, Szálas Gergő törzsszurkoló. Az ősfradisták nagyon kedvelték az akkoriban induló, messze délről érkező ifjú titánokat. Az összetartó duó többek között a hercegszántói Albert Flórián beilleszkedését is alaposan megkönnyítette később pályája bontakozásánál.
NAGYSZABÁSÚ JÁRMŰFORGALMI TILALOM A FENNAKADÁS ELLEN
A felserkenő hangulatban egyre erősödött a kintről beszűrődő zaj, a vonulók valóságos népünnepélyre készültek. A mérkőzést övező hangulathoz még csupán annyit: a május 23-án a Baross tér–Rottenbiller utca–Sztálin tér (ma: a Dózsa György út Felvonulás téri szakasza)–Hősök tere–Kacsóh Pongrác út–Hungária krt.–Kerepesi út által határolt szakaszon általános járműforgalmi tilalmat rendeltek el, a Thököly út–Hungária krt.–Kerepesi út által határolt terület Népstadion felé eső részére reggel 10 órától gyalogosan is csak jeggyel lehetett bemenni. Az itt lakók személyi igazolvány, vagy bejelentőlap felmutatásával térhettek haza.
HíRES-HíRHEDT TÖRTÉNELMI VEZETŐK A PÁHOLYBAN
A Rubicon leírása alapján a Népstadiont alkalmassá tették 85 500 fő befogadására az ülőhelyek rovására, vagyis a helyek többsége állóhely volt. Ennek ellenére a meccset 92 000 fő látta a legtöbb forrás szerint, mivel sokan bemásztak, illetve különböző objektumokra felmászva nézték meg a mérkőzést. A meccset a helyszínen tekintette meg Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a minisztertanács elnöke, Dobi István, az elnöki tanács elnöke, valamint a kommunista elit számos tagja, köztük Gerő Ernő, Farkas Mihály, Apró Antal. Sőt, jelen volt a szovjet és a brit nagykövet, illetve Jules Rimet, a leghosszabb ideig hivatalban lévő FIFA-elnök is.
HIDEGKUTI NÁNDI, A SZURKOLÓI RIGMUSOKBA ÁGYAZOTT LEGENDA
Nagypapám a testérével helyet foglalva irgalmatlan hangzavarban találta magát. Mint a heringes dobozban zsúfolódtak össze, és valami félelmetes atmoszférában szinte élő éket alkotva, a szív faltörő kosaként várta a publikum az újabb népünnepélyebe torkolló„kivégzést„. Bár angolok elképesztő vehemenciával vágtak bele a presztízsmeccsbe, ám a közönség által fanatizált (Náándi, hármat, Náándi hármat -utalva a 6:3 idején szerzett mesterhármasára) Hidegkuti máris szélsebesen sertepertélt az angol térfélen társaival, Lantos védhetetlen sorfal melletti csavarintásánál pedig felrobbant a stadion (1:0). Máris talpra szökellve, egyre-másra ugrottak egymás nyakába a rögtönzött barátok, ismerősök a nézőtéren. Alapvetően visszafogott nagypapámnak ez teljesen szokatlan volt, így öccse nevetve ordibálta a fülébe: „Hát Pista, ezt neked még meg kell szoknod”.
Látszólag felélénkült a meccs: Jezzard és Finney vezetésével támadtak ki az angolok, de egy pillanatnyi térhez jutva a Száguldó Őrnagy demoralizálóan lesipuskás mozdulattal küldte ismét a tehetetlen hálóőr kapujába (2:0), majd egy igazi magyaros finesszel átitatott focisuli során Kocsis Sándor pakolta be a harmadik találatot Merrick mellett (3:0). A lelátón természetesen ismét hatalmas ováció, elementáris üdvrivalgás fogadta a pályán zajló eseményeket.
A MEREV JÁTÉKRENDSZER HATÁSTALAN A MAGYAROS FIFIKA ELLEN
Az egyre idegesebb angolok a fordulást követően mindent egy lapra feltéve vezettek elegáns, de meddő és életlen akciókat. A lassan idejétmúlttá váló WM-rendszert végletekig kalapáló emberfogás semmilyen tekintetben nem érvényesült ebben a macska-egér harcban. Sőt, Bukovi Márton zseniális elképzelése szerint 4-2-4-ben, menettérti vehemenciával irgalmatlan magas védelmi vonalakon támadtunk le, és szívtuk el jobbára még a levegőt is látogatóktól. Szélsőink és a hátvédjeink villámgyorsan cseréltek helyet: az így kialakuló instant és rugalmas, kötetlen formációkat egyszerűen képtelenek voltak lekövetni Owenék. Shentall teljes apátiába zuhanva, üveges tekintettel vizslatta, ahogy imádott gárdáját figyelemelvonó megtáncoltatások, szemet gyönyörködtető cselsorozatok szabdalják, és hozzák sorozatosan szuflagyilkos, létszámhátrányos szituációba.
A feltolt védekezés során labdát kapva az egylet rongylábú tréfamestereként is ismert Czibor Zoltán vont magára két embert, majd a második hullámban az odarobbanó Kocsis csúsztatta be hidegvérrel (4:0), végül pedig Tóth II. lelt utat a hálóba saját testi épségét sem kímélve, miután a csínben megjátszott labdát elsőre még a kapusba vágta (5:0).
A NÉZŐK FELÁLLVA TAPSOLTÁK MEG A CSAPATOT A MECCS HAJRÁJÁBAN
Szinte levegővételt sem engedélyeztek Grosicsék, ahogy a kapus visszaemlékezéséből is kiderült a derbi kulcsa: „Túlsúly a védekezésben, emberfölény a támadásban!” A végig nagy drukkal kísért, de végletekig őrzött Hidegkuti átlövése szépségdíjas volt (6:0), de ezután sem álltak le a magyarok. Az angolok már becsületből csúsztak, másztak, hajtottak a végsőkig. Mindenesetre a korszakos sztárként ismeretes Broadis egy állítgatás nélkül léc alá zúzott szabadrúgásból szépített (6:1), a villámgyorsan elszakadó, kiugratott Puskás révén pedig kialakult a végeredmény (7:1).
A 75. perc után kezdődő 15 perces vastaps egészen egyedülállónak számított a Népstadion történetében.. A meccs másnapján nagypapám és öccse diadalittasan, 250-es Csepelekkel indult motortúrára a baráti társasággal, és még egy álló hónapig ez volt a téma a munkahelyeken, családokban, gazdaságokban, de még a templomi hívek között is.
MÁTRAI ÉS FENYVESI BAJÁN MÁR AZ ARANYCSAPAT TAGJAI VOLTAK
Mátrai és Fenyvesi hamarosan maga is bekerült az Aranycsapatba annak legutolsó időszakában. Ők épp édesapám születésnapján, 1956. szeptember 15-én jártak itt Baján. Ez a derbi az olimpiára készülődő Puskásék hírverő meccseként vonul be a történelembe, a turné főpróbájaként pedig az 1952-es olimpiai döntőben már legyűrt Jugoszlávia sem tudta megállítani az Aranycsapatot (3:1) a belgrádi oroszlánbarlangban. Baján már a publikummal együtt az idelátogató jugoszláv sportküldöttség vezetője, Stosity Jordan is áradozott a magyar csapat szemkápráztató fineszeiről. 10.000 néző szorongott akkoriban a Vasváriban, természetesen a Vermes testvérek törzsszurkolóként tekinthették meg ezt a meccset is.
A derék Ónody Béla révén mindjárt az elején vezethetett volna a Baja, ám a kiugratott játékost a 4×100 méteres váltó olimpikonja, a viharsarki kaszaként is ismert Mátrai Sanyi öles léptekkel érte utol, és a közönség ámulatára első kézből mutathatta be a pesti kricsmiben már megénekelt becsúszó varázslatot.
KÉSŐBBI ÉLVONALBELI JÁTÉKOS KÜZDHETETT A BAJA SZíNEIBEN IS
Baja népe ünnepelhetett, a két helyi gárda pedig félidőnként váltotta egymást. Puskás Öcsiék nem igazán fogták vissza magukat, így 14:0-ás győzelmet arattak a végig kíméletlen lendülettel hajtó, ám erejével teljes egészében elkészülő bajai válogatott felett, ahol a második félidőben a magyar élvonalban szereplő Pécsi Dózsába is eljutó Dunai János (akkoriban még Dujmov Iván), és az Albert Flórián bátyjaként, mentoraként ismert Albert Ferenc mutatott be-egy látványos akciót.
Az akkor már állatorvosin tanuló jánoshalmi származású spíler sem kegyelmezett: a szélsebesen cikázó Fenyvesi Máté nem kevesebb, mint négy góllal brillírozott a derbin. Szívszorító belegondolni, hogy az épp akkor zajló felkészülés során az Aranycsapat nélkül megrendezett melbourne-i olimpia két döntőseként említendő Szovjetuniót és Jugoszláviát is viszonylagos magabiztossággal múlhattuk felül.
Kunvári Krisztián
