Amint arról korábban beszámoltunk, tavaly decemberben Bácskai Sándor Keve atya emlékét őrző emléktábla felállítására indított gyűjtést a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének Bajai Csoportja. Baja városának egyik legikonikusabb karakterű, tekintélyes vezetője fiatalok ezreinek mutatta meg a helyes utat a világban, generációkon átívelő nevelői munkássága volt.
Cikksorozatunk első részében a legendás ciszterci szerzetes életét és munkásságát mutattuk be, majd úgy gondoltuk, köztiszteletben álló bajai polgárokat kérünk meg arra, hogy Keve atyával kapcsolatos személyes élményeit osszák meg velünk és olvasóinkkal.
Binszki József esperes, plébános másodszor gyakorolja papi hivatását városunkban: 1991-től hat évig a Barátok templomában szolgált, ekkor ismerte meg Keve atyát. – Egy telefonhívást kaptam, amelyben egy számomra ismeretlen pap arra kért, hogy mivel Bajára költözik, segítenék-e neki kipakolni. Természetesen megtettem, ott találkoztam vele először. Akkor még nagyon fiatalos és kedves volt, tulajdonképpen Ő akkor visszaköltözött Bajára. Abban a hat évben számos alkalommal találkoztunk, papi körökben, összejöveteleken.
Keve atya rendkívüli módon ismerte a teológiát és a latin nyelvet. – Amikor hitbéli kérdések merültek fel, mindig volt válasza a klasszikus teológiából, amelyet természetesen először latinul mondott el, majd utána magyarul is.
– Később, amikor már egy picit eljárt a kor felette, nyilván a gyógyszerek hatására előfordult, hogy a társasági beszélgetések közben elbóbiskolt, és amikor hitbéli kérdések kerültek szóba felébredt, majd – teljesen mindegy, miről beszélgettünk- az volt az első mondata, hogy „Az nem úgy van”, és hozzátette a saját gondolatait.
Keve atya sportember volt, aki lokálpatriótaként egész munkássága során rajta tartotta a szemét a bajai sportéleten- fogalmazott Binszki József.
– Természetesen nyáron- csakúgy, mint sok bajai- Ő is lejárt a Sugovicára úszni. Vitte a labdát magával, kereste a lehetőséget, kivel tudna vízilabdázni, vagy egyszerűen csak dobálni. Egyik alkalommal kialakult egy kisebb vita arról, hogy a nyári melegben túl korán vannak az esti misék a belvárosi templomban. Indoklás szerint, a bajai emberek lent vannak a parton, és ilyen korán nem fognak felmenni esti misére.
Keve atya nagyon sokszor sétálgatott a belvárosban, üldögélt a plébánia előtti téren a padon, és sokszor megszólította a gimnazista diákokat is. – Mindig, minden esetben talált kapcsolódási pontot a fiatalokhoz, akár hitbéli, vagy sporttémákban is. Kifejezettem voltak olyan fiatalok, akik személyesen jártak hozzá lelki vezetésre. Nagyon érdekes személyisége volt az egyházi valóságunknak, a bajai egyházi életnek. Élete utolsó szakaszában, amíg tehette a Ciszterci Házból átjárt hozzánk misére, fenntartottunk számára egy olyan karosszéket, amely a „Keve atya szék” nevet kapta, és a mai napig itt, a plébánián őrzünk.
Azt bizonyára csak kevesen tudják, hogy mai belvárosi plébániát Keve atya közbenjárása mentette meg a bontástól. – Még a 70’-es évek elején ötletként felmerült az akkori állam, vagy a városvezetés részéről, hogy a lebontanák a klasszikus plébániát, és helyére egy, az akkor kornak megfelelő szocreál stílusú emeletes létesítményt építenének a jelenlegi plébánia és a belvárosi templom közé a térre. A belvárosi templom akkori plébánosával ellentétben, Keve atya ezen rettenetes módon felháborodott, hiszen ő úgy gondolta, a városképjelentőségű, patinás épületekhez nem szabad hozzányúlni. Istennek legyen hála, a műemlékvédelemmel foglalkozók már akkor is tudták a dolgukat, közös összefogással Budapestig vitték az ügyet, így a mai napig csodálhatjuk a belvárosi plébánia ódon falait- zárta gondolatait Binszki József.
Szádeczky Attila
A „Keve atya szék”
A Belvárosi plébánia patinás épülete
