Baja korinthoszi hőse amolyan „bemelegítő” versenyen vehetett részt élesre forduló versenyszezonja nyitányán. A Kalocsai Földönfutók csapatát vezető Posztobányi Zoltán és Posztobányiné Juhász Andrea által szervezett körverseny a festői szépségű kalocsai Érsekkertben került megrendezésre. A mindig vidám bajai futóhölgy élménybeszámolójában a frissítés fontos szerepéről, a családias közegről és az ultrafutás versenyről-versenyre történő akaratpallérozásáról tájékoztatta portálunkat. A Bajai SZC Türr István Technikum pedagógusa mellett Jámbor Csaba és Kovács Edina képviselte a bajai csapatot, valamint a Bácsbokodi Önkéntes Tűzoltó Egyesület lánglovagja, Hellenpárt Róbert is.
Baja város nevében szívből gratulálunk ehhez az ismételten remek teljesítményhez. Szokatlanul rövid távon mérettetted meg magad, bemelegítő jelleggel tekintettél erre az eseményre? Milyen várakozással indultál neki a kihívásnak.
-A futás dimenziója mélyen emberi. Mindig jó találkozni az ultrafutókkal, beszélgetni velük, eszmét cserélni. Az ultrafutás egy külön világ, mely erőszak- és konfliktusmentes, mentes minden fondorlattól. Ahogy telik az idő egy ultrafutó versenyen, úgy bontjuk le saját gátjainkat, túllépünk a félelmeinken, és kovácsolódunk össze. A kalocsai 6. órás versenyen éppen ez történt.
Hogyan építetted be ezt a futást a felkészülésedbe? Milyen részelemeket gyakorolhattál itt az igazán markáns kihívások előtt? Jellegzetességeiben hogyan illusztrálnád az eseményt? Erőt ad az a seregszemle, amit a futók sajátos közösségén belül megtapasztalsz? Úgy láttam a legendás Kocsis Árpád adhatta át a díjakat.
-A verseny egy 1,1 km-es körpályán zajlott a kalocsai Érsekkertben gyönyörű környezetben. 1,3 vagy 6 órát lehetett futni. Többször is elfutottunk egymás mellett, biztattuk egymást, beszélgettünk. A kalocsai 6 órás versenyre kedves ultrafutó barátaim Jámbor Csaba és Kovács Edina hívták fel a figyelmem. Alig vártam már, hogy ismét átéljem azt az érzést, amit az ultrafutás ad! És már nagyon vágytam arra, hogy találkozhassak a futókkal! Hiszen mi egy kis család vagyunk! Verseny közben figyelnem kellett a tempóra, nem volt szabad gyorsan futnom, hiszen az MyWay240 versenyen veszek részt a 240 km-es távon. De ugyan így volt a Jámbor Csaba és a Hellenpárt Róbert is.
Minden hosszúfutás után tanulunk kicsit magunkról. A mostani verseny milyen tanulságokkal szolgált számotokra a jövővel kapcsolatosan?
-Nagy volt a kísértés gyorsan futni, hiszen ideális volt a pálya, fantasztikusak a rendezők Posztobányiné Juhász Andrea és Posztobányi Zoltán, akik mindent elkövettek annak érdekében, hogy családias legyenek a körülmények! A segítők egyszerűen szuperek voltak! Le a kalappal! Sokat szoktam futni, de valahogy a frissítést mindig elrontom. „A kevesebb mindig több” alapelvet követve végre a kalocsai 6. órás versenyen sikerült eltalálni a frissítést! Végig mosolyogva, jó kedvvel, sokat beszélgetve. A versenyt megelőzően havonta 400-600 km között futottam. Próbáltam javítani a taktikán, a futó stíluson, a légzésen majd a frissítésen. Jámbor Csabának köszönhetően remélhetőleg sikerült eltalálni a frissítést! Ahogy telt az idő a kalocsai 6 órás versenyen, úgy kovácsolódtunk egyre jobban össze. És ez a szép benne! Amikor megszólalt az 1 órát futóknak a megálljt jelző síp, jól esett gratulálni. De nem akartam belegondolni még mennyit kell futnom. Majd megállt a 3 órát futó is, itt is szívből gratuláltam. Jaj Istenem még ugyanennyi! Nem baj! Jó a társaság, majd csak lesz valahogy! És akármennyire is edzett vagyok, de igenis számít a társaság, melynek köszönhetően végig jó kedvvel futottam. Az utolsó két órát Jámbor Csabával és Hellenpárt Róberttel futottam. A szervezők biztatása, lelkesítése segített minket tovább futni! Egy élmény volt! Jövőre ugyanitt!
Kunvári Krisztián
