Borsos Bálint, A Mogyi Bajai Birkózó Klub versenyzője szeptemberben örvendeztette meg városunkat a Brazíliában megrendezett, főiskolai és egyetemi világbajnokságon, 125 kg-os súlycsoportban szerzett aranyérmével.
A fiatal sportemberrel a Sugovica-parton beszélgettünk.
A nevedet minden bizonnyal már sokan ismerik a városban, kérlek, mutatkozz be néhány mondatban.
– Huszonnégy éves vagyok, Baján születtem, egy két éves budapesti kitérő után jelenleg is itt élek.
Elég későn, 17 éves koromban kezdtem birkózni. Őszintén szólva nem volt kedvem a sportoláshoz, de amikor lementem az első edzésre, a társak nagyon befogadónak bizonyultak. Tetszett a magabiztosságuk, a lazaságuk, csodáltam őket ezért. Az edzőm, Jagicza László szerint nem voltam egy technikai virtuóz, így kitaláltunk egy úgynevezett antibirkózást, amely a „szétütni, szétverni a meccset” taktikán alapult. Tulajdonképpen az én stílusomat, a futball vb-t nyert francia csapathoz tudnám hasonlítani, akikre azt mondták, hogy minimalisták. Én is ilyen vagyok, nincs felesleges mozdulat, gyakorlatilag a fizikai állóképességemmel felőrlöm az ellenfelet.
Hogyan kerültél ki világbajnokságra, volt kvalifikációs verseny?
– Az egyetemi világbajnokság ugyanúgy működik, mint egy normál világverseny, vannak kvalifikációs versenyek. Hazánkban a magyar egyetemisták és főiskolások országos bajnokságát kell megnyerni, nekem tavaly sikerült, így indulhattam.
Milyen esélyekkel vágtál neki a brazíliai viadalnak?
– Úgy gondolom jól sikerült a felkészülés, szakzsargonnal fogalmazva, stabilan álltam a lábamon, tele voltam önbizalommal, így elmondhatom, hogy érem vagy pontszerzőhely-esélyesként utazhattam ki a világbajnokságra.
Mi a különbség a kötöttfogású és a szabadfogású birkózás között?
– A kötött fogásban csak felsőtestre lehet támadni, ami egy passzívabb birkózást jelent. Egy szabadfogású birkózó sokkal hajlékonyabb, sokkal nagyobb a fogások repertoárja, lehet támadni lábra, szabad gáncsolni. A fizikális különbség tekintetében, a kötöttfogású versenyzők némileg erősebbek, taktikusabbak, a küzdelmek némileg defenzívebbek, de természetesen nem szeretném a kötöttfogású birkózást negatív színben feltüntetni. A külső szemlélőnek a szabadfogású birkózás sokkal látványosabb, izgalmasabb, valamint kiélezett helyzetekben – például ha közel a mérkőzés vége, és az ellenfél áll nyerésre- a szabadabb fogások miatt, nagyobb az esélye, hogy meg lehet fordítani az állást.
Te vagy városunk első birkózó világbajnoka. Milyen érzéseket vált ki ez belőled, illetve mennyire változott meg az életed a siker óta?
– Csodálatos érzés, hogy egy ekkora álom valóra vált, és azt gondolom, hogy nagyon kemény, áldozatos munkával lehet eredményeket elérni. Higgye el mindenki, hogy a célokat, az álmokat meg lehet valósítani, csak tenni kell érte.
Nagyon sokan megismernek, köszönnek nekem, ami kicsit szokatlan ugyan, de jó érzésekkel tölt el. A gyerekek az edzőteremben autogramot kértek tőlem, ami egy kicsit zavarba ejtő volt, de rettenetesen jól esett, hogy felnéznek rám. Mindemellett természetesen vannak irigyek is, és olyanok is. akik ki tudja milyen okból, de lesajnálóan tekintenek rám, ezekkel a dolgokkal is együtt kell tudni élni.
Mik a terveid a jövőre nézve?
– Természetesen folytatom tovább a sportolást, és a nagy álom természetesen az olimpiára való kijutás.
