Harmincegy évvel ezelőtt, 1987-ben járunk, itt a szocialista tábor „legvidámabb barakkjában”, Közép-Európában, Magyarországon, Baján. A televízióban két csatorna állt rendelkezésünkre, esetleg az Újvidéki Televíziót tudtuk a légköri viszonyok függvényében nézni. Az internet, az MP3, a szinte korlátlan tartalom hozzáférés ekkor még ismeretlen fogalom. A zenei forrásaink akkoriban még igen korlátozottak voltak, csak a legnagyobb diszkósok fértek hozzá a legújabb, fekete importból származó lemezekhez. A türelmetlenebbek náluk másoltatták kazettára a napi betevőt, a türelmesek pedig vártak néhány hónapot, hogy Szabadkán meg tudják vásárolni a Yugoton elfogadható minőségű és árú hanglemezeit, egybekötve egy piac látogatással, ahol a trappista sajt és az Omnia kávé dinárrá konvertálását követően a zenélős kvarcóra és a farmernadrág is bekerült az autó csomagtartójába. Hazafelé a határhoz közeledve pedig a távolság csökkenésével fordított arányosságban növekedett az adrenalin szintünk, hogy vajon most mibe fognak belekötni vagy mit fognak megvámolni, elkobozni. A rádióban vasárnap délutánonként mindig izgatottan vártuk B. Tóth László Poptarisznyáját, ugrásra készen, csőre töltött magnóval. Ez az év nagyon termékeny volt, ekkor tarolt friss slágerekkel többek között az INXS, a Depeche Mode, az R.E.M., Sinead O’Connor és a bombaként berobbanó George Michael féle Faith c. óriási sláger is. Felsorolni is nehéz lenne a 87-es év magyar és nemzetközi slágereit.
Ebben az erős mezőnyben bukkant fel egy Ella, elle l’a című sláger is amelyet az 1965-ös év Eurovíziós Dalfesztiváljának (akkor Luxemburgot képviselő) győztes, Poupée de cire, poupée de son című dal előadójaként világhírűvé vált francia énekesnő, France Gall énekelt. E két slágeren kívül még sok-sok melódiával gazdagították a zenetörténelmet férjével, Michel Berger énekes, zeneszerző, zongorista, dalszövegíróval.
France Gall (1947. október 9. – 2018. január 7.)
